Félreértések elkerülése végett nem azért írok saját történetemről, mert szeretném ha az egész világ rólam olvasgatna, hanem mert szerintem talán tanulságos lehet a történet másoknak is. Ezt döntse el mindenki maga.

Vegyük úgy a történetemet, mint egy esettanulmányt.

És akkor kezdődjön a regény. Kérem, készítsék elő kávéjukat, vagy pöcköljék ki szemüket gyufával. Hosszú lesz.

MI VELED A BAJ? “Csak a baj van, az a baj.”

34 éves koromban diagnosztizáltak nálam egy betegséget, amiről korábban még csak nem is hallottam: endometriózis. A betegség lényege, hogy a méh falát borító szövet a hason belül megtapad és éldegél, mint hal a vízben minden hónapban belső vérzést, hasi gyulladásokat és összenövéseket, véres cisztákat okozva. Ez persze sokszor fájdalommal jár. Nálam szerencsére nem járt nagy fájdalommal. Persze a diagnózisig eljutni nem volt könnyű, ez is egy külön történet, mint ahogy az is hogy kezelgettek össze vissza engem ész nélkül hosszú ideig. Erről is regényt lehetne írni, de kár belemenni.

Egyébként világ életemben azt képzeltem magamról, hogy roppant egészséges vagyok. Készpénznek vettem az egészséget. Kicsi korom óta életem része a sport és a tánc. 6 éven át minden nap minimum 3 órát táncoltam a vasárnapok kivételével. Korábban pedig sportszerűen űztem az akrobatikát. Náthán kívül nem sok egészségügyi panaszom volt. Sosem voltam kövér, sőt igazából mindig nagyon gebe voltam.

Aztán valahogy mikor olyan 32-34 éves lettem valami megváltozott. Éreztem, hogy valami nem stimmel. Volt sok intő jel, észre is vettem őket, még utána is jártam kicsit, de csak legyintettem, hogy “Á, biztosan csak képzelődöm”.

Mik voltak az intő jelek?

• Menstruációs ciklusomat a káosz uralta. Az volt a benyomásom, hogy állandóan menstruálok. Az egész nagyon fura volt. Néha egy nehezebb zacskó megemelésétől elkezdtem vérezni. Furcsán fájt a hasam, máshogy mint korábban.
• Állandóan aftáim voltak, vérzett az ínyem. Google: Immungyengeség. Rendben, szedek vitaminokat. Semmi változás.
• Állandó fáradtság. Google: Immungyengeség. Rendben, ezt magam is kitaláltam volna. Még több vitamint szedtem. Semmi változás.
• Kitapintottam egy fura dudort a petefészkemnél. Húúúúha, rákos vagyok. Aztán legyintettem, hogy ez baromság. Hogy lennék már rákos.
• Állandóan izzadtam éjszaka. Google: Rák, klimax. Hogy lennék már rákos? 34 évesen. Klimax? Kicsit korai, nem?
• Alvás kerülgetett minden étkezés után. Google: Cukorbetegség. Na, de éhgyomori cukrom mindig rendben volt, akkor hogy lennék cukorbeteg?

Ott volt a rengeteg jel és nem vettem a lapot. Éreztem, hogy valami furcsa, de sosem gondoltam volna, hogy nagy a baj. Pedig a testem gyakorlatilag ordított, de nem figyeltem rá.

Bár külsőleg nem tűntem betegnek egy csomó bajom volt:

• endometriózis – 2 év leforgása alatt 2x is műtöttek
• terratoma a petefészkemben – ezt kivették a petefészkemmel együtt
• 2db nagy mióma és rengeteg picike – ezek nagy részét kivették, összesen 11-et
• vashiány
• vérszegénység
• inzulinrezisztencia
• magas prolaktin és tesztoszteron szint
• állandó funkcionális ciszták
• orrpolip, allergiás tünetek, visszatérő arcüreggyulladás
• magas koleszterin szint
• zsírosodó máj (49kilósan!)
• ízületi fájdalom a csípőmben (Bursitis)
• vizesedő térd
• krónikus fáradtság
• nulla energiaszint
• állandó afták
• hajhullás
• légszomj, magas pulzus szám
• rossz hangulat, rossz közérzet
• állandó fejfájás
• evés utáni hányinger, rossz gyomor (gyomorégés)

Közérzetemet összefoglalóan ezzel a képpel tudnám illusztrálni. Állandóan fáradt voltam és semmihez sem volt kedvem.

A bajaim egy részét orvosolták műtéttel – egy időre legalábbis – a fennmaradó része a gondjaimnak megmaradt. Gyakran jártam orvoshoz (vagyonokat költve), próbáltam utánajárni mi lehet a sok baj mögött. Sokszor feltettem nekik a kérdést: „Nincs-e a problémák között összefüggés, hiszen nagyjából mind egyszerre bukkant fel?”. A válasz mindig az volt, hogy: “Valóban elég furcsa, hogy ennyi minden összejött nekem, de különlegesen peches vagyok”.

Valóban ennyire peches lennék?

PALEO ELŐTTI PRÓBÁLKOZÁSOK

Mivel az endometriózis egy krónikus betegség a műtétem után tisztában voltam vele, hogy bármikor visszatérhet a betegség, ezért nagyon fontos volt számomra az egészséges életmód. Hihetetlenül odafigyeltem, hiszen az immunrendszerem jó működése létkérdés volt a betegségem miatt.

Már az első műtét után kaptam tanácsokat, hogy térjek át például a makrobiotikus étrendre, mert sokan annak hatására gyógyultak. Végighallgattam miről is szól a makrobiotika, nem hangzott túl bíztatóan. Részemről én úgy gondoltam, hogy nem kell ennyire fanatikusan diétázni, elég ha az ember jobban odafigyel mit eszik, miért kéne egyből annyi mindenről lemondani? Az olyan beteges dolognak tűnt. Akkor.

Elég lesz az A Híres Arany Középút, amit annyira szeret mindenki hangoztatni. Attól még senkinek sem lett baja. Bár kíváncsi lennék hányan gyógyultak meg tőle. Lenne egy tippem. De a lényeg, hogy akkor én is azt gondoltam, hogy az arany középút pont elég lesz a gyógyuláshoz.

Összeolvastam mindenfélét az egészséges étkezésről, immunerősítésről. Mit tartottam egészségesnek?

Tudásom olyan közhelyekből állt, mint például:

• „Nem jó sok húst enni.”
• „Kerülni kell a zsíros húst.”
• “Az állati zsiradék rossz”
• „A rozskenyér jobb a fehérnél.”
• “A teljes kiőrlésű termék nagyon egészséges.”
• „A hüvelyesek nagyon egészségesek.”
• „A gabonák nagyon egészségesek, de ne legyen finomítva.”
• „A cukrot kerülni kell.”
• „A sok gyümölcs és zöldség jó dolog.”
• „Nem jó a tartósítószer és színezék, adalékanyag.”
• „Ne süss olajban.”
• „Ne főzz, süss agyon semmit, mert romlik a tápanyagtartalom.”
• „A vörös hús rossz. Egyél inkább fehér húst.”

Ezeket a tanácsokat gondolom mindenki ismeri, hiszen mindenhol ezt hírdetik. Én is megszívleltem és betartottam őket.

Kövér voltam és rosszul ettem, esetleg kevesebbet mozogtam? Fontosnak tartom leírni miket ettem, hogyan éltem paleo előtt, mert ebből szépen kiolvasható, hogy nem lehet mindent arra visszavezetni, hogy attól állt be javulás, mert: lefogytam, vagy a sok „hulladék” kaja helyett, jót kezdtem enni, vagy hogy többet kezdtem mozogni. Mert ez nem igaz. Nem voltam kövér, “nem ettem rosszul”, vagyis azt ettem, amit hivatalosan ajánlottak, nem sportoltam kevesebbet. Két évig vártam a javulást ettől az életmódtól, de a javulás sosem jött el. Csak mikor paleozni kezdtem.

Semmi sem változott, csak egyetlen egy: paleosan kezdtem enni.

PALEO ELŐTT HOGY FŐZTEM:

• Magam főztem, így mindig tudtam mi van az ételben. Semmi készétel, menza! Vagy csak nagyon ritkán.
• Semmi tartósítószer, színezék, adalékanyag, vegeta, leveskocka
• Nyers alapanyagokból főztem, semmi feldolgozott élelmiszer
• Figyeltem, hogy megmaradjon az ételek tápértéke: nem főztem halálra semmit, nem igen sütöttem bő olajban, nem fagyasztottam le főtt ételt
• Csak tartósítószer és adalékmentes sajtokat és húsokat/felvágottakat vettem
• Teljes kiőrlésű kenyeret ettem
• Sok gabonát ettem – quinoa, rizs, köles, kuszkusz, üvegtészta, teljes kiőrlésű tészta
• Sok zöldséget ettem
• Sok hüvelyest ettem: főleg csicseriborsót, lencsét, borsót
• Kevés húst fogyasztottam, kerültem a vörös húsokat (disznó és marhahúst), inkább csirkét ettem és halat
• Földimogyoró olajat és olivát használtam, mert abban volt a legkevesebb telített zsír. Semmi napraforgó olaj.
• Kevés édességet ettem, szerencsére nem vagyok édesszájú
• Tejtermékből csak sajtot ettem és vajat és kevés tejfölt. Semmi tej, vagy joghurt, valahogy már korábban rájöttem, hogy nem tesz jót nekem.

PALEO ELŐTTI MOZGÁS:

A meleg hónapokban, úgy 7 hónapon át biciklivel jártam munkába. Igaz ez csak 6 kilométert jelentett per nap, de mégis csak egy kis mozgás. Sőt, kézben vittem fel és le minden nap a 3. emeletre a 13 kilós bringám (plusz laptop, plusz női táska, ami minimum még 5 kilót jelent).

 

PALEO ELŐTTI VEGYSZEREK:

Vegyszermentesség. Lecseréltem az összes vegyszert szelídebbre. Csak Frosch termékeket használtam otthon és ecetet. Natur szappannal fürödtem. Minden régi vegyszeremet eltávolítottam. Tudom, lehetett volna ennél vegyszermentesebben is élni, de én eddig jutottam. Mivel az endometriózist erős ösztrogén dominancia okozza, kerülni kell minden vegyszert (xenoösztrogének), ami az ösztrogén szintet tovább növelheti, márpedig rengeteg vegyszer pont ezt teszi. Elhihetitek nem egyszerű.

 

AZ EGÉSZSÉGES EMBER NAGYKÖNYVE

Így éltem, ahogy fent olvashattátok és bár nekem úgy tűnt, hogy mindent jól csinálok, az egészségi állapotom olyan volt, mint egy lefelé gurulás a lejtőn! Bár hivatalosan egészségesen ettem, ez valahogy nem hogy nem erősítette az immunrendszeremet, de újabbnál újabb egészségügyi gondokat okozott. 

Ez azért elég dühítő volt, főleg hogy nekem az volt a benyomásom hogy mindenki másnál 100x jobban odafigyelek az életmódomra.

Mindenhol azt olvastam, hogy pont így kéne táplálkozni, élni. Bármelyik kollégámat megkérdeznék, hogy szerintük én jól táplákoztam-e, mind egyből rávágná, hogy:”Igen, nagyon”. Minden nap otthonról hoztam a házi finomságokat, amiket nagy gonddal válogattam és készítettem minőségi alapanyagokból, míg a legtöbben a silány menza ételeit ették, aszerint mi tűnt épp ehetőnek aznap.

Annak ellenére, hogy gyakorlatilag úgy éltem, ahogy az Egészséges Ember Nagykönyvében meg van írva, ennek hatása semennyire sem látszott az egészségemen!

A koleszterinszintem továbbra is magas volt, holott egy gramm „rossz” zsírt nem fogyasztottam. Továbbra is vashiányom volt rendszeres vastabletta szedése ellenére. Továbbra is erőtlen voltam a testmozgás ellenére. Mindig nagyon fáradt voltam. Semmihez sem volt kedvem. Kis mozgástól légszomjam volt, szívdobogást kaptam. A bal oldalamon azért nem tudtam aludni, mert fájt a csípőm, a jobb oldalamon meg azért nem, mert az orrpolip miatt nem kaptam rendesen levegőt. Ez akár még vicces is lehetne, de inkább tragikomikus volt.

36 évesen annyi egészségügyi panaszom volt, mint egy nyugdíjasnak. De hát én csak 36 voltam! Sőt külsőre 10 évvel fiatalabbnak tippelnek!

Elég ijesztő volt, hogy már ilyen fiatalon ennyi gondom gyűlt össze! Felmerült bennem a kérdés mi lesz itt később? Őszintén, nem voltam túl bizakodó a jövőmet illetően.

INZULINREZISZTENICA, A NŐK BETEGSÉGE? 

Az i-re a pontot az tette, mikor a sok egyéb probléma mellé még inzulinrezisztenciát és hormonzavart is diagnosztizáltak. Ott telt be a pohár.

Felmerült bennem a jogos kérdés: Hogy van az, hogy én annyit teszek magamért mégsem javul az egészségem? Ennyire tehetetlen vagyok a saját testem felett? Nagyon mérges voltam.

Az éhgyomori cukorszintemmel sosem volt semmi gond. Egy sima laborból sosem derülne ki. Nálam véletlenül kiderült, mert elmentem meddőségi kivizsgálásra és alaposak voltak az orvosok. Egy 50 éves nőnél, vagy egy férfinél hogyan derül ki az inzulinrezisztencia? Sehogy.

Pedig az inzulinrezisztencia NEM a szülni vágyó nők betegsége, ahogy ezt sokan képzelik. Ez a cukorbetegség első foka, bárkinél előfordulhat nemtől és kortól függetlenül, és csak egy terheléses cukorvizsgálat derítheti ki. Intő jel az úszógumi, az édesség utáni sóvárgás, az állandó éhség, evés utáni kókadtság a hízás! Az evés normál esetben feltölt energiával, az evés utáni fáradtság nem az emésztés jele, mint ahogy azt sokan képzelik, hanem hogy leesett a vércukorszintünk.

Az inzulinrezisztenciát olyan diétával lehet kezelni, ahol az ember alacsony glikémás indexű és inzulin indexű ételeket eszik, tehát olyan ételeket, amitől nem megy fel magasra a vércukorszint és az inzulinszint. Az egészségesnek mondott dolgok, mint: bármilyen gabona, rizs, hüvelyesek, mind igen magas glikémiás indexű étel…csupa olyan élelmiszer, amit egy cukorbetegnek nem szabad ennie, főleg nem nagy mennyiségben!

Kezdtem megérteni, miért nem gyógyultam csak romlott az állapotom a egészségesnek képzelt étrenddel.

Vajon hány ember eszi ezeket az „egészséges” ételeket úgy, hogy közben nem is tudja inzulin rezisztenciája van? Arról nem is beszélve hányan eszik úgy, hogy már cukorbetegek?

 

…és itt kezdődik el az Én Paleos Történetem. Ha érdekel, itt találod –>